• Határtalanul! Ráckevén és Gútán

        • HATÁRTALANUL! RÁCKEVÉN ÉS GÚTÁN

           

          A Határtalanul! program keretén belül évente több ezer Kárpát-medencei magyar diáknak nyílik lehetősége arra, hogy az anyaországba, illetve határon túli magyarlakta területre látogasson. A projekt elsődleges célja a határon túli magyarsággal kapcsolatos ismereteket bővítése, a magyar kulturális örökség ápolása, valamint az anyaországi és a külhoni fiatalok közötti tartós kapcsolatok kialakulása.

          A projektbe idén bekapcsolódott iskolánk, a  gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium is a ráckevei Ady Endre Gimnáziummal karöltve. A ráckevei intézmény nem sokkal a projekt indulása előtt kérte fel iskolánkat, hogy kapcsolódjunk be a programba, mivel a projekt eredeti felvidéki partneriskolája az utolsó pillanatban visszamondta a részvételt. A gimnázium tanári kara és a diákság örömmel igent mondott erre a váratlan lehetőségre, holott tudtuk, a felvidéki program aprólékos megtervezése és kivitelezése nagy szervezettséget és sok munkát igényel pedagógus és diák részéről egyaránt.

          Írásomban az immár megvalósult projekt konkrét programját szeretném röviden ismertetni, illetve az együttműködés eredményeit bemutatni, segítséget és ösztönzést nyújtva ezzel a pedagógus kollégáknak, akik a közeljövőben hasonló projektben szeretnének részt venni.

           

           

          ELSŐ ÁLLOMÁS RÁCKEVÉN

           

           

          A csereprogram első állomásaként a gútai diákok 19 fős csoportja két kísérő tanár társaságában ötnapos tanulmányi kiránduláson vett részt Ráckevén április végén. Ennek során a diákok nemcsak a mezőváros történelmével és nevezetességeivel ismerkedtek meg, hanem ráckevei gimnazista társaikkal is szoros barátságot kötöttek. 

                     

          Az alacsony létszámú osztályokhoz szokott gimnazistáinkat már odaérkezésük napján meglepte az Ady Endre Gimnázium épületének nagysága és a hatalmas diáklétszám. Az intézmény a Csepel – sziget nagy múltú iskolája, amely a Duna holtága mellett épült gyönyörű kilátással és saját stéggel, ahol a diákok nagy szeretettel töltik szabad perceiket. Mint megtudtuk, a gimnáziumban 2001 -től működik egy természetjáró közösség, amely 2003-ban vette fel a Terepnyűvő Menőmanók nevet, és az iskolai program részeként önálló természetjáró szakosztály is alakult. Ennek célja a szűkebb környezet megismerésén túl Magyarország és a Kárpát-medence bejárására, s ezáltal a diákokat arra szeretné ösztönözni, hogy felfedezzék közvetlen környezetük természeti és kulturális értékeit. A hagyományos, természetjáró és honismereti jellegű táboraik alkalmával egy-egy kisebb vagy nagyobb tájegységet járnak be, a természeti látnivalók mellett építészeti és kultúrtörténeti látnivalókat keresnek fel. A határon túli területek esetében különös figyelmet szentelnek a magyarság emlékhelyeinek. A jelenlegi Határtalanul! projektbe is ennek a szakosztálynak a kezdeményezésére vágtak bele. A Terepnyűvők vezetője Mészáros Attila tanár úr, aki egyúttal a Határtalanul! Projekt mozgatórugója is volt, földrajz – történelem szakos tanárként és vérbeli túrázóként nemcsak Ráckevén, de a Felvidéken is minden emlékhelyet ismert és hatalmas tudását megosztotta velünk az idegenvezetések során. A Terepnyűvő „mozgalom” olyan sikeres, hogy a ráckevei diákok akár választható közismereti tantárgyként is felvehetik a több modulból álló Utazás és Turizmus programot, melynek végén oklevelet kapnak, érettségi vizsgát is szerezhetnek a programhoz kapcsolódó fő tantárgyakból. A program célja, hogy a magyar fiatalokat segítse abban, hogy kulturált és igényes turistákká váljanak, illetve növeljék esélyeiket, hogy a tovább nem tanulók az idegenforgalom területén tudjanak elhelyezkedni.

           

          Vendéglátóink nagy gonddal összeállított színes programmal és szívélyes vendégszeretettel fogadtak bennünket. Az első benyomásunk az volt, hogy Mészáros tanár úr egész osztálya rendkívül kedves és közvetlen, éreztük, hogy nagyon vártak már minket. Megérkezésünk délutánján rögtön elindultunk, hogy megismerjük Ráckevét és fő látványosságait a nagy forróságban, fáradtan, de annál lelkesebben.  A tízezer lakosú kisváros, amelyet a „tornyok és vizek városának” is neveznek, régi épületeivel és kulturális értékeivel, látványosságaival nagyon hangulatosnak bizonyult. Mészáros tanár úr rövid történelmi bevezetőjéből megtudtuk, hogy a szerbek az Al-Duna menti Keve városából menekültek ide a törökök támadása elől, és a várost ekkor kezdték el Kis-Kevének nevezni, majd később a Rác-keve nevet kapta. A város három temploma közül a Nagyboldogasszony (szerb ortodox) templom nyerte el legjobban a tetszésünket, melynek belsejének egész falfelületét bizánci hangulatú freskók díszítik. A szecessziós városháza egykori tűzjelző tornyából gyönyörű kilátás nyílt a városra és a környező tájra. A városnézés végén utunk a Savoyai Kastélyba vezetett, amely a legelső világi barokk kastélyként épült Magyarországon. Savoyai Jenő herceg építtette a bécsi  Belvedere építészének, J.L. Hildebrand tervei alapján. Alig hittünk a fülünknek, mikor megtudtuk, hogy ebben az egyedülálló történelmi épületben leszünk elszállásolva. Az iskolában elfogyasztott vacsora után visszatértünk a szállásra, így volt időnk kicsomagolni és egy kicsit szusszanni a mozgalmas nap után. Az este az ismerkedés jegyében telt, a ráckevei diákokkal kiültünk a kastéllyal szembeni stégre, hogy egy kicsit közelebbről megismerjük egymást.

               Másnap kissé fáradtan vágtunk neki a fővárosnak. Budapesten megtekintettük először az Operaház és a Földtani Intézet épületét, majd végighallgattunk egy előadást a koronaékszerekről a Parlament gazdagon díszített épületében. Innen utunk a budai várnegyedbe vezetett, ahol először közösen bementünk a Mátyás-templomba, majd csoportokba osztva játékos feladatsor segítségével fedeztük fel a várnegyed minden kis zugát. Hazafelé menet megálltunk még a Campona plázában az elmaradhatatlan „szabad program” részeként, ahol lehetőségünk nyílt vacsorázni, majd a lányok portyázni indultak az üzletekbe, a fiúk pedig inkább a mozizást választották.

              

          A projekt része volt a közösen végzett társadalmi munka, ennek keretén belül a szombat délelőttöt az iskolai szekrények csiszolásával és festésével töltöttük. Ebéd után picit pihenhettünk, majd két csapatra osztódva ki röplabdázni, ki pedig sárkányhajózni indult. A sárkányhajózás nem mindennapi élmény volt számunkra, a speciális keleti típusú hajók, amelyeket elöl sárkányfej, hátul pedig sárkányfarok díszít, már látványként is igazi kuriózumnak számítanak. A gimnázium testnevelő tanára elmesélte, hogy Ráckeve földrajzi fekvéséből adódóan nagy hagyománya van itt a vízi sportoknak, pár éve lehetőség nyílik immár sárkányhajózni is, nemcsak egyesületi szinten, hanem akár a testnevelés órákon is. Több mint húszan egy hajóban evezve megbizonyosodtunk róla, hogy ez valóban egy nagyszerű közösségteremtő és -fejlesztő sport. A sportolás után nem sok erőnk maradt a szórakozásra, bár a diákok közül többen kipróbálták a szomszéd faluban lévő bowling pályát.

              

          Vasárnap Tihany felé vettük az irányt, de útközben a Balaton – felvidék legszebb román kori templomához, a felsőőrsi templomhoz és a várpalotai reneszánsz stílusú Thury – várhoz tettünk egy kitérőt, ahol egy helytörténeti és népviseleti kiállítást tekintettünk meg. Végül megérkeztünk Tihanyba, ahol az apátság impozáns, majd ezer éves épületének megtekintése után indultunk haza. A hazaérkezés után az utolsó estét kihasználva néhányan még bowlingoztak, volt aki sétálni indult, páran pedig a stégen beszélgettek.

              

          Hétfőn, az utolsó napon betekintést nyerhettünk a ráckevei diákok iskolai életébe, egész délelőtt velük együtt vettünk részt a tanítási órákon. Ebéd után egy közös osztályfőnöki órán megbeszéltük tapasztalatainkat és élményeinket az együtt töltött öt nappal kapcsolatban. Amikor a vonat elindult velünk Komáromba, szomorúak voltunk, mert még frissen élt bennünk az ottani diákok vendégszeretete, nyitottsága, Mészáros tanár úr vidámsága, lelkesedése és a megunhatatlan történelmi beszámolói. De tudtuk, hamarosan lesz folytatás, jön a gútai „második felvonás”.

           

           

          VISZONTLÁTOGATÁS GÚTÁN    

                                                                                          

           

          Május utolsó hetében került sor a ráckevei diákok viszontlátogatására, melyet nagy készülődés és izgatott várakozás előzött meg. A 27 vendégdiák és kísérő tanáraik május 26-án, vasárnap délután érkeztek Gútára, a viszontlátás öröme – a projekt nevéhez híven - valóban határtalan volt. Diákjaink prezentációval egybekötött előadás formájában mutatták be a vendégeknek Gútát, a város történelmét, a helyi szokásokat, de szó esett arról is, miért is nevezik a gútaiakat „bicskásoknak”. Ez a helyi megnevezés kis ijedtséget csalt a ráckevei diákok arcára, de a gútaiak híres „nemzeti” eledele, a paprikás kalács, helyi nevén kattancs – amelyből kóstolót is kaptak - kárpótolta őket a kezdeti ijedtségért. A várostörténeti séta után a vízimalom festői környezetében pihenték ki a diákok az utazás fáradalmait, a hajómalom megtekintése és egy rövid várostörténeti vetélkedő után már a kötetlen beszélgetésé volt a főszerep.

          A másnapi program a ráckevei diákok számára hamisítatlan hétfői hangulatban kezdő szlovák nyelvórával indult, az óra végére a zmrzlina mellett – immár haladó szinten – minden ráckevei diák be tudott mutatkozni szlovákul és elboldogult szlovák alapszókincsével néhány mindennapi helyzetben. Legalábbis elméletben. A földrajzórán Szlovákia természeti adottságaival, történelmével és nevezetességeivel ismerkedtek a diákok, aminek nagy hasznát vették a következő napokban a kirándulások során. A tervezett közösen végzett önkéntes munka – a kerítésfestés – a rossz idő miatt elmaradt, helyette „maratoni” tornaórával, focival, röpivel és kézilabdával folytatódott a nap. A sport, a kemény meccsek mindenkit fellelkesítettek, de pihenésre nem volt alkalom, hiszen a késődélutáni órákban elkezdődött a kulináris élvezeteket sem nélkülöző gulyás- és szalonnasütő parti sok zenével, karaoke-val, amely a gútai sortáncoló fiatalok jóvoltából fergeteges táncházzal zárult.

          Keddi állomásunk a főváros volt, a gyalogos városnézés során a diákok megismerték Pozsony történelmi belvárosát, végigjárták a magyar királyok koronázási útvonalát, érintve azokat az épületeket és helyszíneket, melyek szorosan kapcsolódnak a magyar történelemhez. Mivel a projekt a különböző építészei stílusok megismerése irányult, ezért az idegenvezetők különös hangsúlyt fektettek Pozsony építészeti emlékeinek bemutatására. A pozsonyi vár, a Szent Márton- székesegyház, a Mihály-kapu, a Prímási palota, a rokokó stílusú Jó pásztor háza, az Országgyűlés épülete után még a Szent Erzsébet – templomnál is megálltunk egy közös fotó erejéig.

           

          A következő nap úti célja az egyik legrégibb szlovák város, Nyitra volt. Sétánkat a várnegyedben kezdtük, ahol bemelegítésként rövid történelmi bevezetőt hallhattunk a Nagymorva Birodalomról Pribina szobránál, majd megismerkedtünk Corgoň legendájával. A nyitrai vár, Szent Emmerám templomának, valamint Vazul tornyának megtekintése után a várból levonulva útba ejtettük Szent Mihály kápolnáját, az Andrej Bagar Színházat, a zsinagógát és a Szent László templomot. Közben eleredt az eső, így a lányok nagy örömére belülről is megcsodáltuk a modern építészet „remekét”, a MLYNY bevásárlóközpontot. Ebéd után következett a kezdetben hatalmas ellenállásba ütköző gyalogtúra a gímesi várhoz. Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk, és ami a túra végén várt ránk, az megért minden fáradtságot. A várrom nagyon romantikusan festett, nagy részét már birtokba vette a természet, az ősi falakat átjárta a múlt szelleme. Útközben hazafelé megálltunk még Szímőn Jedlik Ányos szobránál egy közös kép kedvéért.

           

          A nyitrai nap egy Pozsonyból származó fiatal filmrendező, Galán Angéla Szlovákmagyarok című dokumentumfilmjének vetítésével zárult.  A film utáni beszélgetésbe lelkesen bekapcsolódtak mind a helyi, mind a vendégdiákok. A vita olyan kérdéseket feszegetett, milyen érzés kisebbségben élni, kinek mit jelent a haza fogalma. Ez utóbbira egyértelmű választ csak a magyarországi diákok tudtak adni, a szlovákiai magyar diákok sajátos hazaelképzeléseket vázoltak fel. Talán ez az este volt az, amikor mindenki elgondolkodott azon, mit is jelent magyarnak lenni anyaországban és határon kívül, mit jelent összetartozni és mégis elválasztva élni.

           

          Az utolsó napon sem tétlenkedtünk, Révkomáromba vitt utunk, ahol rövid művészettörténeti bevezető után idegenvezetéssel egybekötött kultúrtörténeti sétára indultunk.  A rossz idő sem szegte kedvünket, Klapkára és a várvédőkre emlékezve a zuhogó esőben hősiesen végigjártuk a komáromi várat. Még arra is futotta erőnkből, hogy a  Zichy – palotában megtekintsük a Komárom legújabb kori történelmét bemutató kiállítást, majd a gútai programzáró értékelés után elbúcsúztunk ráckevei barátaiktól.

           

          Az együtt töltött öt nap alatt sokat tanultunk egymástól, egymásról, megéltük és megbeszéltük, mit is jelent magyar diáknak lenni Gútán és Ráckevén. Sokat beszéltünk történelmünkről, kultúránkról, megmaradási lehetőségeinkről vagy csak egyszerűen a mindennapjainkról. Az itt köttetett baráti kapcsolatok határokon átívelnek, a közös magyar örökségünket konkrét, személyes szálakkal szövik át. S hogy lesz-e folytatás? Biztosan. A kerítésre szánt festék még a dobozokban áll. Félretettük a következő találkozónkra, hogy közös erővel festhessük majd színesre kerítésünket…

           

           

          A Határtalanul! projekttel kapcsolatos információk a http://hatartalanul.eu/ oldalon érhetők el.