Új galériát helyezett a fényképalbumba
A kirándulás szept. 29. és okt. 3-a között valósult meg.
A Nagyboldogasszony Egyházi Iskolaközpont kiránduló csapata hajnali 1 órakor indult útnak
Gútáról a II. Rákóczi Ferenc Alapiskola tagjaival. Ezt követően megálltunk Nemesócsán,
majd Csallóközaranyoson, ahol másik két iskola tagjai is csatlakoztak hozzánk.
Kirándulásunk első napja nagyrészt utazással telt, de már az odavezető út is látnivalókban
bővelkedett: áthaladtunk Nagyváradon, majd első hosszabb megállónkat a Király-hágón
tettük, amit Erdély kapujának is neveznek. Gyönyörködtünk az elénk táruló kilátásban,
megmozgattuk utazástól zsibbadt végtagjainkat, majd folytattuk utunkat Kolozsvárra. A Szent
György-szobor és a református templom megtekintése után a város főterén található, gótikus
stílusban épült Szent Mihály-templomot és Mátyás király lovasszobrát csodáltuk meg. Este 6
óra után érkeztünk meg szállásunkra, Nyikómalomfalvára.
2. napunk programokban bővelkedett.
A látnivalók sorában Tamási Áron szülőháza volt az első, amely Farkaslakán található. A
tartalmas tárlatvezetés után ismét buszra szálltunk. Korondon tettünk egy megállót, ahol
betekintést nyertünk a sóvágás és sófeldolgozás rejtelmeibe. Parajdra érkezvén utunk a
sóbányába vezetett, ahol egy órát töltöttünk. Megcsodáltuk a sóbánya monumentális termeit,
betértünk egy csendes imára a kápolnába, mindeközben engedtük, hogy a hely gyógyító sós
levegője átjárja légutainkat.
Visszafelé újra Korondon találtuk magunkat, ahol a kirakodóvásárban mindegyikünk kedvére
válogathatott a kézműves termékek között. Felkerestük Józsa János fazekasmester műhelyét,
ahol láthattuk, hogyan készülnek az eredeti korondi kerámiaedények.
Következő állomásunk Szejkefürdő volt. Orbán Balázs síremlékéhez - akit az utókor a
„legnagyobb székely”-ként tart számon-, csodálatos székelykapukon keresztül vezetett az út.
Napunk utolsó állomása a Mini Erdély Park volt, ahol felülnézetből csodálhattuk meg Erdély
történelmi épületeinek valósághű, kicsinyített mását.
3. napunk reggelén túracipőt húztunk lábunkra, hiszen a székelyek szent hegyének, a
Madarasi Hargitának meghódítását tűztük ki célul. Az 1801 m magasságban lévő hegycsúcs
felé vezető út nagy részét csodás traktoros barangolással tettük meg egészen a menedékházig,
közben pedig a Vargyas-patak világviszonylatban is egyedülálló összetételű vizével
csillapíthattuk szomjunkat. Ezután még 1,5 km hosszú gyalogtúra várt ránk a csúcsig, vagy
ahogy a helyiek hívják – a Székely Golgotáig. A fenti csodás kilátás, a kopjafarengeteg, a
turul-szobor látványa lenyűgöző volt, magyarságtudatunk és együvé tartozásunk érzetét
erősítette bennünk.
Napunk második célpontja a Jézus Szíve kilátó volt, amely Székelyszentlélek határában, a
Gordon-tetőn magasodik a táj fölé a maga 22,5 méterével. A naplemente fényeiben úszó
csodás panorámát végigpásztázva megállapítottuk, hogy a tündérország hasonlat egyáltalán
nem túlzás, ha Erdélyről beszélünk.
4. napunk első megállója a Zetelaki gát volt, majd folytattuk utunkat Székelyudvarhely felé,
ahol rövid buszos városnézésre volt csak időnk. Kanyargós utunk a Békás – szoroshoz
vezetett. A „Pokol kapuján” keresztül érkeztünk meg a vadregényes hasadékhoz. A
lélegzetelállító szurdokvölgy 200-300 m magas sziklafalai közt gyalogosan haladtunk végig.
A Békás – szoros legszembetűnőbb sziklatornya az Oltár-kő, amely jól elkülönül
környezetétől és az egész szurdokvölgy fölött uralkodik. Csúcsán egy 1995-ben emelt kereszt
található.
Ezután a Gyilkos-tó és annak mesebeli környezete varázsolt el bennünket. A tó keletkezése
kapcsán több helyi legendával is megismertetett bennünket idegenvezetőnk.
Ez a napunk is rendkívül tartalmasan telt.
5. napunk reggelén a hajnali 5 órakor megkonduló harangszóra kezdtünk ébredezni. Kissé
fáradtan és fázósan pakoltuk be csomagjainkat az útra kész autóbuszba. Erdélyországi
barangolásunk a végéhez ért, de a hazautazás is tartogatott még számunkra megcsodálnivalót.
A bőséges reggeli után elbúcsúztunk szállásadóinktól, megköszönve szíves és készséges
vendéglátásukat. Buszra szálltunk, és a székelykeresztúri Gyárfás – kúria felé vettük az irányt,
ahol hajdanán Petőfi Sándor is megszállt. Az udvarház udvarán álló körtefa a mai napig
látható, amely alatt a költő állítólag még verset is írt, sőt az „Egy gondolat bánt engemet”
című versét is elszavalta. Erről a helyről indult másnap a Segesvár és Fehéregyháza között
fekvő csatatérre, ahol Bem József seregéhez csatlakozott. Itt látták őt utoljára. Buszunkkal
áthaladtunk ezen a területen, ahol a költő arcképét ábrázoló domborművel állítottak emléket a
történteknek.
A segesvári vár megtekintését sem hagytuk ki, amely ma már az UNESCO Világörökség
részét képezi. Szívesen időztünk volna többet e csodás, középkori hangulatú óvárosban, de
még hosszú út állt előttünk. Este 21.30-ra érkeztünk haza, ekkor ölelhettük meg végre
családtagjainkat. Kezdődhetett az élménybeszámoló.
Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk a Határtalanul program kirándulásának! Sok új
ismerettel, élménnyel, barátságokkal gazdagodva tértünk haza.